Vakság zöldhályog (glaukóma) miatt

Online Bejelentkezés

+ 36 30 841 8636

Széll Kálmán tér - 1015 Budapest, Ostrom utca 16

A zöldhályog lényege

A glaukóma egy neurodegeneratív betegségcsoport. Nem egyetlen betegség, számos különböző formája létezik, ezek eltérő klinikai megjelenésűek. A kérdéssel a korábbi beszélgetéseink során már foglalkoztunk. Valamennyi forma közös, lényegi kórfolyamata  a látóideg idegrostjainak pusztulása és a pusztulás módja, mintázata. A látóideg számos más ártalom következtében is károsodhat (mérgezés, mechanikai trauma, öröklött energiaellátási zavarok stb.). A glaukómás látóideg károsodás azonban speciális mintázatot mutat, jellemző módon fokozódik, és a központi éleslátás területét csak a nagyon súlyos stádiumban éri el. A fentiek miatt a betegek legnagyobb része nem érzékeli a lassú látótérveszteséget, csupán akkor, amikor az már az egyik vagy mindkét szemén eléri a központi éleslátás területét. Ekkor válik nyilvánvalóvá, hogy a beteg nem látja azon tárgyakat, melyekben megbotlik, amiért nyúl vagy amit néz. A glaukóma tehát nagyon súlyos betegség. Igaz, hogy a legtöbb formája viszonylag tünetszegényen alakul ki, így a beteg évekig nem is tud róla, de a látás végleges, súlyos megromlása után, a hátralevő életévekben, évtizedekben az életminőség súlyosan károsodott lesz. A látótér és a látásélesség nem javítható vissza, hiszen az elvesztett látóideg rostok és a hozzájuk tartozó idegsejtek nem pótolhatóak. Tehát a glaukóma fő veszélye a súlyos látásromlás véglegessége és az életminőségre gyakorolt nagyon súlyos negatív hatása.

A glaukómás látásvesztés kialakulásának fő okai

A glaukóma öröklött, genetikailag meghatározott betegség. Nem egy gén, hanem sok gén együttes öröklődése dönti el kialakulásának idejét, a vele járó tünetek súlyosságát és a romlás gyorsaságát. A betegséget érdemi, részletes klinikai vizsgálattal lehet kimutatni még olyan korai stádiumban, amikor a látást nem, vagy csak kismértékben rontotta meg. Mivel lényegesen több látóideg rostunk (és hozzátartozó idegsejtünk) van, mint amennyi a hétköznapi normális látás biztosításához szükséges, az idegsejtek és idegrostok körülbelül 40 százaléka is elveszíthető addig, amíg a modern klinikai módszerekkel a glaukómás látótérkárosodást ki lehet mutatni. Az ideghártya (retina) részletes, specialista által végzett vizsgálata, kiegészítve a ma legkorszerűbb műszeres vizsgálatokkal, mint amilyen az optikai koherencia tomográfia (OCT) és OCT angiográfia, elengedhetetlen a korai biztos diagnózis megszületéséhez. A kezelés hatékony és korai megkezdése a súlyos látásromlás kialakulását legtöbbször az egész életre meg tudja előzni. A kezelésnek számos módja van, ezekkel a korábbi beszélgetéseinkben részletesen foglalkoztunk.

Miért alakult ki tehát látásvesztés, ha a kezelés megoldható lehetne?

A glaukómás súlyos látásromlás, vakság kialakulásáért főleg három tényező tehető felelőssé az egész világon, nem csupán Magyarországon. Az első fő probléma a késői felismerés. Mivel a betegség fájdalmatlan és viszonylag hosszú ideig (5-10 évig) a beteg számára nem is észlelhető kialakulása és romlása, az állapot időben történő felismerése és kezelésbe vétele elmaradhat.  Ahhoz, hogy ennek a betegségnek (és számos más szemészeti betegségnek) a korai formái időben észlelhetőek legyenek, a 40 éves kort elérő magyarországi népességben 3 évente érdemi, minőségi és kellő időráfordítású szemorvosi vizsgálatot kellene végezni Az ilyen vizsgálatokra azonban sajnos sokszor nem kerül sor. Különösen fontos megérteni, hogy az örökletes jellegzetességek miatt azon személyek, akiknek a vérrokonságában glaukóma előfordult, rendkívül nagy kockázatnak vannak kitéve. Ezért számukra, panaszmentesség esetén is, kifejezetten fontos legalább 40 éves kortól a rendszeres, minőségi szemorvosi vizsgálat. Ennek elmaradása később már nem pótolható.

A második fő ok a felismert glaukóma elégtelen kezelés melletti súlyos romlása, majd a vakság kialakulása. Bármennyire is ellentmondásosnak tűnik az előbb elmondottakhoz képest, a glaukómás látásromlások nagyobb része nem a már felfedezéskor vakság közeli állapot, hanem az elégtelen kezelés miatt alakul ki az évek során. A glaukóma kezelése döntően a szemnyomás kellő mértékű csökkentésén alapul, noha a megfelelő vérnyomáskontroll is elengedhetetlen számos altípus esetén. A megfelelő hatékonyságú kezelés nagyon fontos, és nem helyettesíthető a csak valamelyest hatékony kezeléssel. A glaukómás károsodáshoz egyénileg kialakított kezelési terv szükséges. A megcélzott szemnyomás meghatározása, majd tartósan, éveken, évtizedeken át különböző módszerekkel való biztosítása ugyanis bonyolult szakmai feladat. Ez a minőségi ellátás azonban jellemzően hiányzik vagy elmarad. Nem elég valamelyest szemnyomást csökkenteni, hanem korszerű minőségi módszerekkel kell az anatómiai állapotot és annak változásait (OCT, OCT angiográfia) és a látási funkciót (látótérvizsgálat) ellenőrizni. Nem elegendőek az "alibi vizsgálatok", melyek ritkák és egymáshoz nem kapcsolódóak, az eredményüket pedig a beteg kinyomtatva cipeli egyik orvostól a másikig  a súlyos látásromlás kialakulásának idején, mintegy 10-15 éves kezelést követően. Az OCT és látótér adatokat korszerűen, szoftveres segítséggel, matematikailag kell folyamatosan elemezni, az értékelhető vizsgálatok számának pedig kellően magasnak kell lenni. A néhány évente történő látótérvizsgálat messze nem nyújt elég információt a betegség állapotáról. Így tehát az Európai Glaucoma Társaság rendkívül jelentős, ma már huszonöt éve érvényben lévő irányelvei alapján a glaukómás látás megőrzése folyamatosan végzett korszerű technikai vizsgálatokat és ezek minőségi értékelését igényli. Az ilyen értékelés azonban nagyon sokszor elmarad az egész európai térségben. Nem mentesít ettől a problémától a harmadik, nem kevéssé jelentős szempont, a beteg együttműködése a kezeléshez és a kontrollokhoz, ami nemritkán szintén súlyosan elégtelen. Az ellátás minőségéhez kapcsolódó problémák azonban nem a rosszul kooperáló, hanem a nagyon is együttműködő, egészségtudatos, az orvost tisztelő és véleményét elfogadó nagyszámú beteg esetében jelentenek módfelett nagy problémát. Ez a vonatkozó nemzetközi vizsgálatokból, saját kutatásokból és a saját gyakorlatból is egyértelműen látszódik.

A fentiek alapján – mondja Professzor Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ vezetője, glaukóma specialistája, annak, akinek glaukómás vérrokona van, valamint aki egészségtudatos (még ha nem is ismert glaukóma irányú extra kockázata) mindenképpen javasolt 40 éves kor körül a minőségi, részletes szemorvosi vizsgálat glaukóma (zöldhályog) irányában. Ez a vizsgálat egyben lehetővé teszi más szemészeti betegség kimutatását is. Népességünk élettartama jelentősen növekszik, így a súlyos látásromlással töltött életévek száma nagy, illetve egyre nagyobb. Ennek pedig nem pusztán az egyéni élet minőségére van hatása, hanem a család, az ellátók és a társadalom anyagi terhelésére is.