Rövidlátás és kóros (patológiás) rövidlátás

Online Bejelentkezés

Professzor Dr. Holló Gábor

+ 36 30 841 8636

Széll Kálmán tér - 1015 Budapest, Ostrom utca 16

Mi a rövidlátás?

A rövidlátás nem azt jelenti, hogy valakinek mínusz dioptriás szemüveget kell viselnie. A mínusz dioptriás szemüveg viselése, mellyel az éleslátás biztosítható a távoli tárgyak irányában, csupán a rövidlátás okozta optikai hatás ellensúlyozása. A rövidlátás a szemgolyónak a szokásos normálisnál hosszabb voltára utal (tengely miópia). A szemgolyó tengelyhosszának megnyúlása az esetek messze legnagyobb részében a korai kamaszkorban kezdődik, 10-12 éves kor körül. Nagyjából akkor, amikor a testmagasság gyors növekedése is megindul. A szem egészséges esetben mintegy 12 éves korra éri el végleges méretét. A rövidlátás esetén azonban a méret általában a korai húszas életévekig fokozódhat. A rövidlátás kialakulását és romlását egyrészt genetikai (örökölt) tényezők, másrészt életmódi tényezők (abnormálisan sok monitor-, illetve mobiltelefon használat fiatal-, illetve gyermekkorban) súlyosbíthatják. A következő évtizedekben a világ lakosságának nagyon jelentős része válik rövidlátóvá, mivel a modern életmód jelentősen fokozza a rövidlátás kialakulását. A rövidlátást három fő csoportba osztjuk: kicsi (mínusz 3 dioptriáig terjedő), közepes (mínusz 3 és mínusz 6 dioptria közötti) és nagyfokú (mínusz 6 dioptriánál nagyobb) rövidlátásra. A kisfokú rövidlátás általában nem okoz jelentős szemészeti betegségeket, és nem társul megnövekedett betegség gyakorisággal. A közepes fokú és főleg a nagyfokú rövidlátás azonban megnöveli a zöldhályog (glaukóma) gyakoriságát és romlásának mértékét, az ideghártya (retina) sérülésének, szakadásának esélyét, valamint a rövidlátáshoz kapcsolódó, nem feltétlenül időskorban kialakuló, a központi látást jelentősen megrontó makula degeneráció kialakulásának kockázatát. A fentiekről korábbi beszélgetéseinkben részben már szót ejtettünk, és az egyes betegségek, mint a zöldhályog, a makuladegeneráció és a retinaleválás kérdését részleteiben is tárgyaltuk. Nem beszéltünk azonban az úgynevezett kóros (patológiás) rövidlátásról.

Mi a patológiás rövidlátás?

Kóros rövidlátásnak nem pusztán a 6 dioptriánál nagyobb mértékű rövidlátást nevezzük. A patológiás nagyfokú rövidlátás az ideghártyában olyan eltéréseket hozhat létre, melyek a szemgolyó, illetve az ideghártya alakját és szerkezetét a látást súlyosan befolyásoló módon megváltoztathatják. Jellemzőek a szem hátulsó, az éleslátáshoz közeli részén kialakuló kiboltosulások (sztafilómák) és a látóideg belépése melletti hegek (atrófiák), melyek együttesen megrontják az éleslátást, és értékelhetetlenné teszik a szokásos, a normális szem anatómiai viszonyain alapuló műszeres vizsgálatokat. Ez utóbbi különösen fontos és zavaró, amikor patológiás rövidlátó szemeket kívánunk értékelni arra nézve, hogy a látóidegfő károsodott-e zöldhályog miatt. A kórosan nagyfokú rövidlátás esetén ugyanis maga a látóidegfő is egészen eltérően néz ki, mint az egészséges szemeken vagy a kisebb fokú rövidlátókon, mivel nem követi a szokásos anatómiai szabályokat. Maga a rövidlátás önmagában is olyan eltéréseket hozhat rajta létre, melyek az élet során glaukóma miatt kialakult állapothoz hasonlítanak. E két csoport megkülönböztetése, és ha szükséges, a zöldhályog szemnyomást csökkentő kezelésének megkezdése, avagy a felesleges szemnyomás-csökkentő kezelés elkerülése nehéz szakmai feladat, és specialistát igényel. Az optikai koherencia tomográfia és az optikai koherencia tomográfia-angiográfia, melyekről korábban részletesen beszélgettünk elengedhetetlenek az állapot vizsgálatában, de a műszerek szoftverbe épített normális adatbázisához az eredmények nem hasonlíthatók. Mindenképpen hosszabb, rendszeres és magas minőségű állapotkövetésre van szükség ahhoz, hogy kimondhassuk, hogy a kórosnak tűnő elváltozás a kóros rövidlátás része és stabil, vagy pedig a kóros rövidlátás és a mellette kialakuló, a látást tovább rontó glaukóma együttes következménye. Ez a döntés nem könnyű, időráfordítást igényel, és számos megjelenést tesz szükségessé az első években.

A fentiek alapján – mondja Prof. Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ vezetője, glaukóma specialistája –, nagyfokú rövidlátás esetén mindenképpen érdemes specialistát felkeresni, és a zöldhályog (glaukóma) irányú érdemi követést már korán megkezdeni. Ha csak nagyon késői állapotban jut eszébe egy szemorvosnak, hogy glaukóma irányában is vizsgálódjon (mint ahogy az rendszeresen előfordul), a már kialakult súlyos látásromlás nem befolyásolható kedvezően. Végül nem szabad elfeledkeznünk arról – mondja a professzor –, hogy a rövidlátó szemeken a szemnyomás nagysága nagyon sokszor nem informatív abban a tekintetben, hogy az illetőnek fennáll-e vagy romlik-e a zöldhályogja. A nagyfokú rövidlátó szemek különösen hajlamosak szemnyomás emelkedés nélküli glaukómára (normális nyomású glaukómára). Így a szemnyomás mérésén alapuló glaukóma-diagnosztika vagy szűrés (ami egyébként szakmailag elavult) esetükben különösen alkalmatlan a valós helyzet kimutatására, jellemzésére.