OCT, látótér és szemnyomásmérés: helyük a zöldhályog sikeres gondozásában

Online Bejelentkezés

Professzor Dr. Holló Gábor

+ 36 30 841 8636

Széll Kálmán tér - 1015 Budapest, Ostrom utca 16

Optikai koherencia tomográfia

Az optikai koherencia tomográfia (OCT) valamint az OCT-angiográfia az elmúlt két évtized korszerű módszere. Ezek segítségével számos szemészeti betegséget (például a makula degenerációt és a glaukóma eredetű anatómiai károsodást) lehet vizsgálni és mennyiségileg pontosan jellemezni. Ez utóbbi kérdés különösen fontos glaukómában, hiszen a mindennapi életre gyakorolt hatást nem a betegség megléte vagy hiánya, hanem a betegségben már kialakult látóidegrost és idegsejt vesztés mértéke határozza meg. Ha valakinek glaukómája van, de a károsodás mértéke kicsi, akkor az életminősége nem csökken az egészséges szeműekéhez képest. Azonban a betegség lényegéből fakad, hogy progresszív, azaz folyamatosan előrehaladó állapot. Visszajavítást, az elveszett idegsejtek, idegrostok pótlását nem lehet elérni. Mindenki annyi idegsejttel és idegrosttal gazdálkodik, amennyi a betegség észlelése során még megvan. Nagyon fontos tehát annak felmérése, hogy mennyi ilyen idegsejt és idegrost van. Ezt pedig kizárólag jó minőségű OCT és OCT-angiográfiás vizsgálatok rendszeres ismétlésével lehet elérni. A mennyiség pontos mérése és a változás számítógép szoftverével történő objektív értékelése még időben figyelmeztet, ha a kezelés nem elégséges, és erősíteni, módosítani szükséges.

A látótér vizsgálata

A látótér vizsgálatáról nemrégiben beszélgettünk. Most csak annyit jegyzek meg, hogy a látótérvizsgálaton nem az elavult, mintegy ötven évvel ezelőtti módszereket értjük, melyeket sajnos időnként még ma is alkalmaznak. Az úgynevezett statikus küszöbperimetria az a megközelítés, amivel pontosan megmérhető a centrális 30 fokos látótéren belül az egyes tesztpontok fényérzékenysége. Az első három technikailag korrekt vizsgálatot követően már pontosan lehet számolni a stabilitás illetve változás bonyolult paramétereit, amik az előző bekezdésben említett OCT-vizsgálattal szemben a működést (funkcionalitást) jellemzik. A pontos értékelésnek azonban több feltétele is van. Egyrészt a látótérvizsgálatnak technikai értelemben megbízhatónak kell lenni, azaz a beteg által okozott zavarok, hibák, téves visszajelzések csak kis számban fordulhatnak elő. Másrészt az eszköznek, amivel a vizsgálatot végzik, korszerűnek és mindig állandónak kell lenni, hiszen a különböző eszközök között mért változás nem határozható meg pontosan. Végül fontos, hogy az értékelő orvos értse azt, hogy mit kell csinálnia. Ez utóbbi tekintetben sok probléma van Magyarországon is. A papíralapon kinyomtatott és a beteg által cipelt egyedi keresztmetszeti eredmények tömege semmiképp sem felel meg a korszerű számítógépes stabilitás–romlás viszonyokat tisztázó elemzésnek.

A szemnyomás mérése

A szemnyomás mérése nagyon fontos a kezelés rövid távú meghatározásához és a konkrét kezelési cél elérésének rövid távú értékeléséhez. Tudnunk kell, hogy a szemnyomást, melyről már korábban több alkalommal beszélgettünk, számos tényező határozza meg. A szemnyomás mérésével kíséreljük meg jellemezni a szemen belüli valóságos belső nyomás (aminek szerepe van a zöldhályog kialakulásában és romlásában). A mért nyomás arra utal, hogy a kezelés kezdeti hónapjaiban (mielőtt az OCT és a látótérvizsgálatok eredménye pontosan tájékoztatna a stabilitásról vagy a romlásáról) elég alacsony szemnyomást értünk-e el a kezeléssel ahhoz, hogy az állapot vélhetően ne romoljon. Tudnunk kell, hogy a szemnyomás mérését az átlátszó szaruhártya tulajdonságai (merevsége, vastagsága), a beteg együttműködése (izgatottság, vérnyomás-kiugrás, préselés, a levegő visszatartása, hunyorgás) valamint az alkalmazott mérési módszer, a mérés előtt történő vagy meg nem történő érzéstelenítés eredménye mind jelentősen befolyásolja. A mért szemnyomás tehát nem abszolút igazság, és csak akkor értelmezhető a beteg számára hasznosan, ha a zavaró tényezőket egyértelműen korrigáltuk.

A fenti módszerek együttes használata

Az említett három módszer nem helyettesítik egymást. A szemnyomás mérésével csak a szembelnyomáshoz tartozó relatív romlási kockázatot illetve a kockázat kezeléssel elért csökkenését tudjuk rövid- és középtávon jellemezni, magát a betegségstabilitást vagy előrehaladást nem. Az OCT és OCT- angiográfiás vizsgálatok nagyon hasznosak, de csak akkor, ha a glaukómás károsodás még nem nagyon súlyos. Ez utóbbi esetben ezen módszerek érzékenysége a változás kimutatása szempontjából már nem elégséges a véleményalkotásra. A látótérvizsgálat viszont a glaukómás károsodás korai szakaszaiban nem érzékeny vizsgálat. A betegségben károsodó idegrostok és idegsejtek ugyanis túlbiztosított (redundáns) rendszert alkotnak, így az idegsejtek, idegrostok körülbelül 40 százalékát el kell veszíteni ahhoz, hogy látótérvizsgálattal jól kimutatható károsodás jelenjen meg. Ennél korábbi károsodás esetében az OCT és OCT- angiográfia nyújt segítséget. A látótérvizsgálat viszont a késői fázisban lesz hasznos. A köztes szakaszban mind az OCT, mind a látótérvizsgálat folyamatos végzése elengedhetetlen.  

A fentiek alapján látható, hogy nem lehet kizárólag egy módszerre alapozni a sikeres glaukóma gondozást. Nem lehet elfogadni azt, hogy egy szemorvos az egyik, a másik vagy a harmadik módszert szereti, és azt alkalmazza a többiek rovására. Nem elégséges ellátás az, melyben bár történik látótér vagy OCT- vizsgálat, de csak ritkán, illetve nem egyazon műszerrel, hanem mindig másikkal. A glaukóma felfedezését követően az első két év során legalább hat jó minőségű OCT és látótér vizsgálat szükséges ahhoz, hogy a korai gyors romlást biztosan észlelhessük és még időben beavatkozzunk. Szintén nem elfogadhatóak – mondja Holló Gábor professzor, a Szemészeti Központ vezetője, glaukóma specialistája – a rossz minőségű, értékelhetetlen vizsgálatok, melyekkel a vizsgálat tényét ki lehet pipálni, ám azt a beteg számára nem lehet hasznosan alkalmazni a gyakorlatban. Mindenképpen célszerű, hogy glaukóma esetén specialista gondozását vegyük igénybe, mert amikor már a centrális éleslátás is károsodik és a beteg kétségbeesetten keres látásmegmentő segítséget, a kezelési lehetőségek rendkívül korlátozottak.