Hasonló nevek, eltérő jelentések: félreértések a szemészeti betegségek tekintetében

Hogyan lehetséges az, hogy az eltérő betegségek hasonló nevet kaptak? 

A szemészet nyelve - szemben a legtöbb orvosi tudományággal - nem latin, hanem ógörög alapú szakmai nyelv. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb szemészeti alapfogalom elnevezése egy közös, viszonylag szűkebb fogalom csoportra nyúlik vissza. Ezért bizonyos szembetegségek elnevezései hasonlóak. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy hétköznapi használatra általában a magyarra fordított neveket használjuk, melyek szintén hasonlóak egymáshoz. A hasonlóság másik oka az, hogy a hagyományos magyar szemorvosi diagnosztikai elnevezések nem a kórfolyamatra, hanem annak egyszerű, tapasztalható klinikai végeredményére utalnak. A korszerű (és hazánkban csak ritkán alkalmazott) angolszász eredetű megnevezések viszont a betegség kialakulási mechanizmusát tükrözik a névben, így a tévesztés esélyét csökkentik, és a pontos kategorizálást is jobban szolgálják. 

A leggyakrabban összetévesztett szembetegségek 

A szem elülső részén több olyan betegség is előfordul, melynek magyar neve hasonló. Ilyen a szem felszínén kialakuló kötőhártya kettőződés, amit latinul pterygiumnak, magyarul kúszóhártyának neveznek. Ez az elváltozás hazánkban nem túlzottan gyakori, általában az élet nagy részét a szabadban töltő személyeken alakul ki. Nem súlyos betegség, műtéttel könnyen javítható. Neve azonban (kúszóhártya) könnyen összetéveszthető a szürkehályog, illetve a zöldhályog elnevezésekkel. Ez utóbbiak közül a szürkehályog (katarakta) a szemlencse elszürkülését jelenti, ami modern világunkban az élettartam jelentős meghosszabbodása miatt lényegében mindannyiunkat érint idősebb életkorban. Ezt a betegséget szürkehályog műtéttel lehet tökéletesen gyógyítani. A zöldhályog (glaukóma) viszont az ideghártyának egy speciális betegsége. Lényege, hogy az ideghártyában (a retinában) lévő, a fény-információt az agy felé továbbító idegsejtek és azok hosszú nyúlványai (idegrostjai) kórosan gyors ütemben pusztulnak el. Ez a betegség olyan idegsejt károsodást hoz létre, melynek következtében elsősorban a szem látótere, másodsorban, súlyos állapotban, már az éleslátás is visszafordíthatatlan károsodást szenved. A zöldhályog kezelése - szemben a hasonlóan hangzó szürkehályog és kúszóhártya kezelésével - nem műtéti helyreállító kezelés, hanem az idegsejtek károsodási ütemét csökkentő szemcseppes (azaz gyógyszeres) valamint lézeres vagy műtéti beavatkozás. Ezek a kezelések szoros, hosszútávú gondozás, jó beteg-együttműködés és megfelelő szemorvosi ellátás mellett a már kialakult látásromlás további jelentős fokozódását akár az élet végéig képesek meggátolni. A már kialakult károsodást azonban meg nem történté tenni nem lehet. 

Fontos tehát, hogy e betegségeket, ha lehet, inkább orvosi ógörög eredetű nevükön említsük és ezzel megelőzzük, hogy az orvosi kérdésekben kevéssé járatos betegek idős korukban összetévesszék a könnyen kezelhető, megoldható és a súlyos problémát jelentő szembetegségeket. Ellenkező esetben a betegek indokolatlanul retteghetnek súlyos látásromlástól, vagy ellenkezőleg, a könnyű lefolyás téves reményében elhanyagolhatják teendőiket. 

Üvegtest leválás vagy retinaleválás? 

Fontos megemlítenünk, hogy a szemen belüli rétegleválásokkal kapcsolatos fogalmak a kívülállók számára szinte áttekinthetetlenek. Ebben a tekintetben elsősorban két fogalom tisztázandó: az egyik az úgynevezett üvegtest leválás, a másik az ideghártya (retina) leválás. Az üvegtesti leválás az élet előrehaladtának része. A szem középső nagy területe, melyet a tankönyvekben üres térként ábrázolnak a szemlencse mögött, valójában egy bonyolult szerkezetű, átlátszó anyag, amit üvegtestnek nevezünk üvegszerűen átlátszó volta miatt. A háromdimenziós szerkezetű szövet szilárdságot biztosító, hálószerű kollagén rostokat tartalmaz, melyeken nagy folyadékmegkötő képességű hialuronsav molekulák foglalnak helyet. Ezek kötik meg az üvegtest szinte egészét kiadó élettani sóoldatot. Ez az elrendezés biztosítja az üvegtest teljes átlátszóságát. Az öregedés során azonban a kollagén szálacskák felszakadnak, és apró, elszabadult kollagén szálak jelennek meg, melyek az üvegtestben úszva, apró, finom árnyékokat okoznak. Ezek a homályok az üvegtest teljes leválásakor jelentősen megsokasodnak. Az üvegtest külső határa egy különösen erős kollagén réteg, ami az ideghártya belső felszínéhez tapad. Az üvegtesti öregedés során a tapadás egyre csökken, egyes helyeken az ideghártya és az üvegtest határai elválnak egymástól, így a maradék, még összetapadó területekre az üvegtest súlya nagyobb húzást eredményez, mint korábban. Ha kevés helyen marad meg a tapadás, a húzás fény-villogás jellegű érzetet kelt. Ezt általában nemsokára az üvegtest teljes leválása követi. Ekkor e kevés, még tapadó helyeken is elválik az üvegtest határa a retinától, és az egész üvegtest sűrű, gomolygó szálacskák képében elkülönül a korábban általa megkötött folyadéktól. Ez az állapot önmagában nem veszélyes, bár kezdetben nagyon ijesztő lehet. Idővel az elszabadult szálacskák nagy része felszívódik. A látást tehát az üvegtest leválása nem rontja meg. 

Az esetek kis részében azonban a végső üvegtesti leválási folyamat során a retina sérülhet, ami egy másik, hasonló nevű betegség, az ideghártya-vagy retinaleválás kiváltó tényezője lehet. A retinaleválás - szemben az üvegtest leválással - súlyos szembetegség. A retina a körülötte fekvő érhártyától elválik, a két réteg közé az üvegtesti folyadék belép, az elvált retina pedig homályos, sötét függönyszerű látótér kiesést okozva gyors ütemben és súlyosan rontja meg a látást. Kezeletlen esetben az ideghártya leválása biztosan a látás elvesztését eredményezi. Ráadásul az üvegtesti leválással a retina leválás gyakran oki összefüggésben is áll, a fentiek alapján. Éppen ezért nem meglepő, és egyáltalán nem ritka, hogy egyszerű üvegtesti leválás gyanúja vagy diagnózisa esetén a beteg ideghártya leválásra gondol, pánikba esik, és amíg a helyzet nem tisztázódik, életminősége súlyosan romlik. 

További zavaró elnevezésbeli hasonlóságot jelent az érhártya leválása. Ez az a réteg, ami az ideghártyát kívülről körülöleli és táplálja. Bizonyos helyzetekben az érhártya az őt kívülről körülvevő fehér ínhártya belső felszínéről leválhat. Ez általában megfelelő kezeléssel megoldható helyzet, de hasonló tüneteket okozhat, mint a korai ideghártya leválás. Éppen ezért tudnunk kell, hogy az üvegtest leválás, az ideghártya leválás és az érhártya leválás teljesen különböző kórképek, melyeket kellő szakmai hozzáértéssel, korszerű műszerek (OCT, OCT angiográfia, szemészeti ultrahang) alkalmazásával, kellő időráfordítás mellett szemész szakorvosnak kell elkülöníteni és kezelni. 

Végezetül - mondja Prof. Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ szemész szakorvosa, glaukóma specialistája - a legfontosabb, hogy ha kérdésünk merül fel, nem szabad azt az internetre hagyatkozva, önmagunknak megválaszolni, magunkon szembetegséget diagnosztizálni. A helyes teendő az, hogy kérdéseinkkel megfelelő szemész szakorvost keressük föl. Olyan szemorvost, akinek kellő ideje és megfelelő műszerezettsége is megvan arra, hogy az állapotot tisztázza, ellássa, és kellő mélységben felvilágosítást adjon, amivel eloszlatja a felesleges szorongást és a kétségeket.