Szemészeti gyógyszerbevitel: fontos a helyes cseppentési technika

A szemcsepp nem kozmetikum

A szemcsepp és szemkenőcs bevitelével nem egyfajta kozmetikai, felszínes tevékenységet végzünk, hanem valódi gyógyszerbevitelt. A helyi (szemcseppes) gyógyszerbevitelnek az a orvosi haszna, hogy a szemben a szaruhártyán illetve az ínhártyán keresztül történő gyógyszerfelszívódás révén magas hatóanyag-koncentrációt érhetünk el. Tudnunk kell, hogy az össz-szervezeti gyógyszerbevitel (szájon át vagy injekcióval, infúzióval történő gyógyszerbevitel) sokkal kevésbé eredményes a szemészeti betegségek kezelésében, mint a szervezet egyéb területein lévő betegségek gyógyításában. Ennek az az oka, hogy a vérkeringés felől gátló biológiai rendszerek (a vér-retina gát és a vér-csarnokvíz gát) megakadályozzák a gyógyszermolekulák bejutását a szembe. Ezzel ellentétben, ha ugyanazon gyógyszermolekulák megfelelő kémiai formulációban a szem felszínén helyezkednek el, akadálytalanul, gyorsan és mélyre jutnak a szembe a szaruhártyán keresztül történő gyógyszerfelszívódás révén. Emiatt a szemfelszínre és a szem környékére jutatott cseppek, kenőcsök ugyanolyan pontos adagolást igénylő gyógyszerbevitel formák, mint a szájon át történő tablettás, drazsés gyógyszerelés.

Felszívódás a szemben – felszívódás a szervezet egészében

A szemcseppben bejuttatott hatóanyagok akkor tudnak a szemben felszívódni, ha a szem felszínén, azaz a szaruhártyán és annak környezetében kellő ideig jelen vannak. Mivel a legtöbb szemcsepp vizes oldat, könnyen elfolyik. A megfelelő cseppentési technika alkalmazása nélkül a felszívódáshoz szükséges mintegy háromperces időtartamig nem marad a szem felszínén. Gyakran tapasztalható, hogy a szemorvos sem ismeri igazán a szemfelszínen alkalmazott gyógyszerbevitel felszívódási viszonyait. Még gyakoribb, hogy nem szán időt a részletes magyarázatra, amikor a betegnek gyógyszerelési utasítást ad. Nagyon fontos, hogy megértsük, a szem felszínén történő oldattárolás csak úgy lehetséges három percig, ha:

1. Elkerüljük a szemhéj erőteljes összezárását a becseppentés után. Amennyiben erre nem figyelünk, az erőteljes szemhéjzárással kipréseljük az oldatot a szemhéj és az arc bőrére, így az nem tud megfelelő mértékben felszívódni a szemgolyóba.

2. Pislogunk a szemcsepp becseppentése után. Ez azért hiba, mert pislogás során a könny-orrvezeték a gyógyszeroldat számára megnyílik.  A könny-orrvezeték a belső szemzug és az orrnyálkahártya között teremt összeköttetést, és biztosítja, hogy a szüntelenül termelődő könny folyamatosan elvezetődjön és ne csorduljon ki az arc bőrére. A könny-orrvezeték nyílása alapesetben zárva van, de pislogás során megnyílik. A megnyílt nyíláson a gyógyszeroldat az orr felé távozik. Ennek megfelelően a szemhéjak laza, pislogás mentes csukva tartása elengedhetetlen ahhoz, hogy a szemcseppben alkalmazott gyógyszer a szemgolyóba kellő mértékben felszívódjon. Tudnunk kell továbbá, hogy a pislogás növeli a szemcsepp eredetű össz-szervezeti gyógyszerterhelést. Ennek az az oka, hogy az orrnyálkahártya kiváló talaja a gyors és a szervezet méregtelenítő funkcióját elkerülő felszívódásnak.

Az orrnyálkahártya mint a gyógyszerfelszívódás helye

Ha tablettaként juttatunk be bármilyen gyógyszer hatóanyagot, az a belekből felszívódva először a máj méregtelenítő működésén jut keresztül, csak ezután, mennyiségében csökkenten, lassan éri el a véráramot és azzal a szervezet többi területét. Az orrnyálkahártyáról történő gyógyszerfelszívódás a szemcseppek esetében általános mellékhatásokat okozhat, ha a helyes cseppentési technikát a beteg nem tartja be. Sok szemcseppnek nincsen össz-szervezeti hatása, viszont vannak olyan cseppek, melyek nem csupán a szemben hatékonyak, hanem a szervezet más részein is. Ilyenek például az ún. béta-receptor blokkolók, melyeket a magas vérnyomás, illetve a túl gyors szívverés kezelésére tablettás formában is alkalmaznak. A belgyógyászok azt gondolhatják, hogy a szemcseppben levő, a tablettás hatóanyag-mennyiségnél lényegesen kisebb hatóanyag-mennyiség nem jelent súlyos össz-szervezeti terhelést. Ez azonban nincs így. A tablettában alkalmazott nagy hatóanyag-mennyiség ugyanis a korábban említett módon, a máj által szabályozva lassabban és kisebb mértékben szívódik fel. A szemcseppben adott hatóanyag viszont az orrba jutás esetén azonnal és nagy koncentrációban kerül a szervezetbe. Ezért a helyes szemcseppentési technika alkalmazása a szemcseppeket használók esetében mindenképpen megtanulandó és alkalmazandó.

Szemcseppentés és terhesség

A szemcseppekben alkalmazott hatóanyagok, állatkísérletben végzett nagyadagú össz-szervezeti alkalmazás esetén, befolyásolhatják a korai magzati fejlődést. Noha a klinikai gyakorlat ezt jellemzően nem igazolja vissza, a szemcseppek alkalmazásakor felmerülhet valamelyes magzati kockázat lehetősége. A terhesség és a szoptatás időszaka alatt ezért különös gondot kell fordítani arra, hogy a szemcseppentést, amennyiben az valóban szükséges és indokolt a terhesség első harmadában, megfelelő körültekintéssel végezzék. A kismamák általában képesek jó technikával cseppenteni, és összenyomva tartani a könnypont nyílását, amire a legtöbb szemcsepp használati útmutatója információt ad. Ez nagyon kényes technika, ami vékony ujjakat és pontos nyomást igényel. Ha valaki rosszul csinálja a könnypont kompressziót, és a nyomás a könnypont mellett keletkezik, a könny-orrvezeték megnyílik, és nagyobb mértékű folyadék elvezetés jön létre, mintha semmit sem csináltak volna. Ezért nem célszerű idős személyeknek a könnypont összenyomással próbálkozniuk. Természetesen a terhességben azt kell elsősorban mérlegelni, hogy szükség van-e a szemcseppekre, és ha igen, hogyan lehet a minimális dózist minimális cseppentésszámmal elérni. A beteget pedig nagyon jól meg kell tanítani arra, hogy a helyes cseppentési technikát alkalmazza. Célszerű, hogy a beteg ezt orvosi ellenőrzés mellett sajátítsa el. Erre azonban nagyon ritkán kerül sor a mindennapi gyakorlatban.

A fentiek alapján – mondja Professzor Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ vezetője, glaukóma specialistája, a szemcseppbevitel akkor lesz sikeres és biztonságos, ha a cseppentés helyes technikával történik. Amennyiben valaki nem kapta meg a megfelelő felvilágosítást, célszerű másodvéleményt kérni, hogy kellő időráfordítással és oktatással a helyes technikát az érintett elsajátíthassa. Különösen fontos ez a zöldhályog (glaukóma) kezelése során, amikor a cseppentés egy egész életre szólhat, és a káros hatások hosszútávon összegződhetnek.