Múló látászavar: nagy a baj?

A múló látászavarok jelentősége

Ha a látás időlegesen megromlik, megváltozik, majd utána megjavul, az érintett személy általában úgy érzi: milyen jó, hogy megszabadult a problémától. Nem kell orvoshoz menni, és nem kell időt tölteni a szemorvosi vizsgálattal. Az esetek egy részében ez a megközelítés a páciens számára nem okoz hátrányt, más esetekben azonban a múló látászavar későbbi súlyos betegség előjele. Éppen ezért mindig célszerű a háttérben húzódó okokat tisztázni. Ehhez részletes és érdemi szemorvosi vizsgálatra van szükség. Hogy segítsünk eligazodni a kérdésben, vegyük sorra a múló, illetve a változó látászavar hátterében álló gyakori okokat.

A vérnyomás és a szem vérkeringése

A vérnyomás jelentős és hirtelen változása átmeneti a látásváltozáshoz, látásromláshoz, nemritkán furcsa látási érzetek (szenzációk) tapasztalásához vezet. Az egészséges ideghártyában (retinában) a keringés nagyjából állandó, kiegyensúlyozott. Ha a vérnyomás jelentősen és hirtelen megemelkedik, az amiatt történik, mert a szervezet egészében - így a szemben is - az artériák kórosan összehúzódnak. A szűkebb érrendszeren belüli változatlan folyadéktérfogat magasabb vérnyomást eredményez. Az átmeneti érszűkület miatt csökkenő vérellátás a látásért felelős idegelemek átmeneti működészavarát okozza. Így gyakran csillámló, változékony, egyszerre mind a két szemen jelentkező, nehezen leírható észleletek keletkeznek, melyek a vérnyomás normalizálódásával elmúlnak. Érdekes módon a vérnyomás jelentős átmeneti esése is hasonló szubjektív látási tüneteket okoz. Ilyen esetben az erek kitágulása és a vérnyomás jelentős csökkenése okozza azt, hogy a retina ereiben csökken a véráramlás.

Fontos azonban tudnunk, hogy korántsem mindig ilyen ártalmatlan vagy átmeneti ok áll a látás időleges megváltozása hátterében. Nemritkán a szemgolyó vérellátását is biztosító agyi érterületeken alakul ki értágulat, aneurizma. Ez idővel akár az aneurizma megrepedését is eredményezheti, ami esetek jelentős részében halálos agyi bevérzést okoz. Kezdetben az agyi értágulat bizonyos testhelyzetekben (pl. Lehajlás, illetve felegyenesedés) vagy a testhelyzet megváltoztatásakor nyomhatja a látóideget vagy befolyásolhatja annak artériás vérellátását. Ez néhány perces, jellemzően azonos körülmények között azonos oldalon kialakuló, akár teljes látásvesztést is eredményezhet. Az ilyen panaszok esetében mindig részletes, érdemi szemészeti vizsgálatot kell végezni, méghozzá minél előbb. Amennyiben a vizsgálat eredménye negatív, azaz nem mutat ki a panaszt magyarázó keringési betegséget a szemen belül vagy nagy vérnyomás ingadozást, akkor sürgősséggel ideggyógyászati vizsgálat és megfelelő képalkotó vizsgálatok végzése szükséges, hogy az esetleges agyi értágulatot észlelni és ennek alapján a rövid időn belül operálni lehessen, illetve, hogy ezt a nagyon kockázatos állapotot biztonsággal ki lehessen zárni.

Gyulladásos és artériás keringési eltérések a látóidegben

A látóideg gyulladásos betegségei nem ritkák. Ilyen például a szklerózis multiplex (SM) esetében, illetve az egyéb látóideg gyulladásban kialakuló látóideg keringés-csökkenés. Nagyon hasonló végeredményt ad a látóideget érintő, embólizációs eredetű artériás oxigénhiány. (Ezekről az állapotokról korábban külön-külön már beszéltünk). Tudnunk kell azonban, hogy egyes esetekben a látóideg érintettsége csupán részleges, és az első esemény kapcsán még nem súlyos. Ilyenkor a beteg leginkább a hirtelen változást észleli, elsősorban akkor, ha az az éleslátás területén (makula) illetve ahhoz közel jelenik meg. Idővel, amikor a károsodott retina terület körül a gyulladásos vagy oxigénhiányos ödéma csökken, a látási panaszok is csökkenhetnek. Ha valaki ilyen helyzetben nem fordul szemorvoshoz, nagy kockázatot vállal. A vérkeringési alapbetegség ugyanis később újabb embólizációs epizódot eredményezhet, illetve a látóideg gyulladás újabb aktív szakaszba léphet. Ezek sokkal nagyobb károsodást hozhatnak létre, mint az első epizód, ami akár a látás teljes elvesztését is eredményezheti. Éppen ezért az átmeneti, néhány hétig tartó látásváltozás, látásromlás (különösen, ha az egyoldali, azaz csak az egyik szemen jelentkezik) mindenképpen részletes és érdemi szemorvosi vizsgálatot igényel.

Úszkáló homályok az üvegtesti térben

A szemlencse és az ideghártya közötti nagy, átlátszó területet üvegtestnek nevezzük. Az üvegtest szerkezete nagyon jól strukturált, úgynevezett kollagén rostokból, hialuronsav molekulákból és az ezek által megkötött, rendkívül nagy mennyiségű fiziológiás sóoldalból áll. Az üvegtest öregedése során a kollagén rostok közötti kapcsolatok megszakadnak, és kevés kollagén rost elszabadulhat eredeti helyéről. Ilyen esetben a nehézségi erő és a szem mozgása hatására az elszabadult finom rostok apró, íves vagy pontszerű üvegtesti mozgó homályként jelennek meg, melyek nyugalmi szemállás mellett lassan lefelé ülepednek. Önmagában néhány üvegtesti homály jelenléte nem kóros, nem igényel orvosi beavatkozást, de fontos ezeket elkülöníteni azoktól a kezdeti jelektől, melyek súlyos, a látást akár végleg megrontó betegségek korai előhírnökei. Ilyen például az ideghártya leválás kialakulása retina szakadással, melynek során az elszakadt ideghártya területéről már korán apró vérzések jutnak az üvegtestbe. Ezek jelzik előre a későbbi teljes ideghártya leválást, amit, ha nem operálnak időben, vakság alakul ki. Hasonló észlelet jelentkezhet elhanyagolt cukorbetegségben az üvegtestbe törő vérzések esetén. Ezek az előrehaladott proliferatív diabeteszes retinopátia jelei. Mivel az elhanyagolt cukorbetegség sajnos Magyarországon is gyakori, ezzel érdemes tisztában lenni.

Összefoglalva tehát kijelenthető, hogy az üvegtesti homályok akkor tekinthetők ártalmatlannak és kezelést nem igénylőnek, ha korrekt, pupillatágításos szemorvos vizsgálat kizárja azokat az okokat, melyek súlyos betegségek előhírnökei, és melyek elkülönítése (differenciáldiagnosztikája) elengedhetetlen.

Az ideghártya körülírt, átmeneti eltérései

 Az átmeneti látásváltozások közül talán a legkevésbé gyakori a retina éleslátás helyéhez közel elhelyezkedő, átmeneti folyadéktartalom-megnövekedés. A retina ödémájával járó betegségek száma igen nagy, jelentőségük pedig hatalmas a látást megtartása tekintetében. Ám az ilyen állapotok döntő többsége nem múló látászavart, hanem folyamatosan rosszabbodó látáskárosodást eredményez. Időnként azonban előfordul olyan átmeneti ideghártyaréteg szétválás, mely néhány hét vagy hónap alatt spontán rendeződhet, ám egyértelmű látásromlást okoz fennállásának idejében. Az ilyen átmeneti állapotok közül talán a viszonylag fiatalabb, amúgy egészséges férfiak stressz függő retinabetegsége emelendő ki.

Ez az állapot típusosan a tartós stressz, szorongás következtében a szervezetben megnövekvő szteroid hormonok hatására alakul ki, mivel ezek a retinában a folyadék kiáramlását fokozzák. A beteg az éleslátás helye területén vagy annak közvetlen környezetében homályos foltot lát, és emiatt orvoshoz fordul. A kezelés ilyen esetben nem egyszerű. A legfontosabb elem a tartós stresszhatás kiküszöbölése, ami azonban pontosan az ilyen, stresszre hajlamos, túlfeszített életmódot élő személyeken nem egyszerű. Az esetek egy részében idővel az állapot spontán rendeződik, és lényegében meggyógyul. Azt azonban, hogy erről a betegségről vagy más, az éleslátás helyén, illetve környékén kialakuló veszélyes retina elváltozásról van-e szó, csak részletes, optikai koherencia tomográfián és optikai koherencia tomográfia angiográfián alapuló időigényes, pupillatágításos szemorvos vizsgálat döntheti el - mondta Prof. Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ szemész szakorvosa, glaukóma specialistája.